Az Ă©nekesnĆ, Zalatnay Cini, aligha fogja elfelejteni azt a nĂ©hĂĄny nappal ezelĆtti pĂ©csi koncertjĂ©t, ahol vĂ©gĂŒl, mintha csak egy film jelenete lett volna, futva tĂĄvozott a helyszĂnrĆl.
Zalatnay Sarolta mĂĄr szĂĄmos kihĂvĂĄssal nĂ©zett szembe a szĂnpadon Ă©s koncertjei utĂĄn, de mĂ©g napokkal az esemĂ©ny utĂĄn is izgalmat Ă©rez, amikor eszĂ©be jut a pĂ©csi esemĂ©ny, ahol a helyzet teljesen remĂ©nytelennek tƱnt.
Kezdetben az Ă©nekesnĆ rajongĂłi tĂŒrelmesen vĂĄrtak arra, hogy alĂĄĂrĂĄst szerezzenek tĆle, de ahogy telt az idĆ, a helyzet Ă©s a tömeg egyre fokozottabb lett. Cini a Metropolnak adott interjĂșjĂĄban mesĂ©lt errĆl az egyedĂŒlĂĄllĂł kalandrĂłl Ă©s a menekĂŒlĂ©sĂ©rĆl.
MĂĄr a buli alatt is felfokozott volt a hangulat
â Nagyon rĂ©gen jĂĄrtam mĂĄr PĂ©csett Ă©s most egy majĂĄlis nagyszĂnpadjĂĄra kaptam meghĂvĂĄst, ahol egy ĂłrĂĄn ĂĄt Ă©nekeltem hatalmas tömeg elĆtt.
Ăt-hatezer ember Ă©nekelte velem a dalokat Ă©s bevallom, engem is elvitt a hĂ©v, hiszen szĂĄmomra ez a koncert nyitotta meg a szezont, Ăgy minden, de minden energiĂĄmat beleadtam a koncertbe. TalĂĄn ez a lendĂŒlet ragadhatott ĂĄt a tömegekre, Ă©s az utolsĂł nĂłta utĂĄn meg is rohantak azok, akik egy közös kĂ©pet vagy egy dedikĂĄlĂĄst szerettek volna kĂ©rni tĆlemâ â kezdte a lapnak Zalatnay Cini, aki kis tĂșlzĂĄssal, talĂĄn mĂ©g most is PĂ©csen osztogatnĂĄ az alĂĄĂrĂĄsĂĄt, ha a szervezĆk Ă©s a biztonsĂĄgi szolgĂĄlat szakemberei nem lĂ©pnek közbe.
