Skip to content MĂĄr vagy nyolc Ă©ve szenvedtem epergörcsökkel. IdĆnkĂ©nt annyira rosszul voltam, hogy fĂĄjdalmamban összegörnyedve a falat kapartam.
Olyankor bĂĄrmit is csinĂĄltam, semmi sem hasznĂĄlt. Mindig is fenntartĂĄsaim voltak az orvosokkal szemben, ezĂ©rt halogattam a mƱtĂ©tet, de vĂ©gĂŒl orvosom hosszas gyĆzködĂ©sĂ©nek engedve, beleegyeztem. Egy szerdai napon fekĂŒdtem be, mĂĄsnapra kĂ©szĂtettek elĆ a mƱtĂ©tre.
Reggel bekötöttĂ©k az infĂșziĂłt, majd vĂĄrtam a soromat. VĂ©gĂŒl egy mƱtĆs felszerelĂ©sbe öltözött fĂ©rfi tolt a mƱtĆbe.A mƱtĂ©tet követĆ elsĆ viziten orvosom ennyit mondott: âRendben vagyunk KovĂĄcs Ăr, megszabadĂtottuk a fĂĄjĂł vakbelĂ©tĆl. Most mĂĄr minden rendben lesz.â IjedtsĂ©gemben a fĂĄjdalomtĂłl felszisszenve kapaszkodva felĂŒltem, Ă©s csak ennyi fĂ©rt ki a szĂĄmon: âTessĂ©k?!
De hĂĄt Ă©n epemƱtĂ©tre Ă©rkeztem.â KĂ©sĆbb kiderĂŒlt, hogy a kĂłrteremben velem szemben fekvĆ fĂ©rfi vezetĂ©kneve is KovĂĄcs volt, akit azonnal meg kellett volna mƱteni a vakbelĂ©vel. SzerencsĂ©tlen ember! Az epĂ©mhez nem hagyom, hogy hozzĂĄnyĂșljanak, inkĂĄbb görcsöljön be Ășjra, minthogy mĂ©g egyszer ĂĄtĂ©ljem ezt a szörnyƱsĂ©get! Ami törtĂ©nt, az az egĂ©szsĂ©gĂŒgy csĆdje!
SzerzĆ More by SzerzĆ
